Ministránsok töltötték meg szombaton a mikolai Szűz Mária Királynő plébániát az idei Egyházmegyei Ministránstalálkozón.
Krisztus szeretetében, vidám énekszóval, sok játékkal és imádsággal töltötte június 5-én szombaton tizenhárom plébánia közel százötven fiatalja az idei Egyházmegyei Ministránstalálkozót. Az általános és középiskolás korú fiatalok plébániai csoportjukkal érkeztek a találkozóra, ahol bemutathatták közösségüket, de játékos módon tanulhattak az oltárszolgálatról, a vallásos életről, a közös értékekről. A mikolai Szűz Mária Királynő plébánián és környékén megrendezett találkozó ugyanakkor jó alkalom volt arra is, hogy a fiatalok megismerjenek más ministráns közösségeket, egymást erősítsék szolgálatukban, a krisztusi úton való megmaradásban, a hitben való növekedésben.
Az idei rendezvény mottójául az emmauszi tanítványoktól kölcsönzött „Lángolt a szívünk" (Lk 24,32) kijelentést választották, és a csalódott, majd megvigasztalt tanítványok bibliai története köré építették a nap eseményeit. Délelőtt a plébániai csoportok bemutatkozásával kezdődött a program, ekkor az említett történetből kiindulva minden plébánia csapata eljátszott egy rövid cselekményű előadást, közösségük meghatározó jellegeinek előtérbe helyezésével. A kreatív ötletek, a sokszor vicces helyzetek, a szerető egymáshoz-fordulás ezúttal is megadta a rendezvény jó alaphangulatát, amely az énekpróbával és a közös szentmisével még tovább emelkedett.
Ministránstalálkozót tartottak
A Ft. Lapka József ifjúsági és ministránslelkész, Ft. Czier István mikolai plébános, Ft. Ilyés Csaba ugocsai esperes és Ft. Tatár Zoltán, a Kis Szent Teréz plébánia segédlelkésze közös celebrálásában bemutatott szentmisén a sok ministráns együtt adott hálát a közösségért, amelyhez tartoznak.
Ft. Lapka József prédikációjában is a közösség örömének adott hangot a nap témájához kapcsolódva: „Az emmauszi tanítványok észrevették, hogy van bennük valami közös azzal az emberrel, akivel találkoztak. És ez az a pont, ahol mi ministránsok egy kicsit ma az apostolok mellé szegődhetünk, azért, mert nekünk is fontos, hogy valakihez tartozzunk. Fontos a kicsiknek, hogy a nagyokhoz tartozzanak, a nagyoknak, hogy egy csoporthoz tartozzanak, a plébánosnak, hogy azok a ministránsok, akik oda járnak nap mint nap, azok szívesen jöjjenek. Mindenkinek fontos, hogy valakihez tartozzon, mert a szolgálat szeretete mindig abból táplálkozik, hogy számomra fontos valaki, ezért szívesen állítom mindazt amim van - és azt ami ez által lesz, vagy ami én magam leszek -, a másik személynek a szolgálatába. Akiket szeretünk, azokra szívesen eltöltjük az időnket... Az apostolok is ebből a valakihez való tartozásból táplálkoztak, épp ezért szomorodtak el, amikor Jézussal az történt, ami. Ha jól belegondoltok, Krisztus azért tette mindazt, amit tett, mert szerette az Atyát és szeretett minden embert kivétel nélkül."
A szentmise után akadályversennyel vetették össze ügyességüket és tudásukat a csapatok, a különböző akadálypontoknál ugyanis a bibliai- és vallási ismeretekre éppúgy szükség volt, mint a kreativitásra, vagy a jó együttműködésre. Minden próbára pontokat kaptak, amelyek összeadódva a délelőtti bemutatkozáson elértekkel, felállítottak egy végső eredményt. Ennek értelmében a legtöbb pontot elért Mikola csapata együtt reggelizhet a Püspök atyával, a második csanálosi csapat kiránduláson vesz majd részt, míg a harmadik batizi ministránsok jövőre nem kell részvételi díjat fizessenek a találkozóra.
A verseny izgalmain túl azonban biztosan nem csak a győzteseknek hanem minden résztvevőnek szép emlék marad a szombati találkozó, amikor társaikkal együtt, közösségben tölthettek egy vidám napot.